babavaro gondolatok, versek

Babaváró versekOlvasási idő: 10 perc

Babaváró versek

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Várnai Zseni: Be szép

Angyali kisded
Anyjának lenni,
Bölcsöt rengetni,
Nótát zengeni
Be szép.

Gügyögő hangra
Gügyögve felelni,
Nyűgös síráson
Elkeseredni
Be szép.

Piciny kezecskét,
Lábacskát csudálni,
Ébredést lesni,
Aluvást várni
Be szép.

Gyermekmosollyal
Bút hessegetni,
Kereső szácskát
Kebelre tenni
Be szép.

Gyermekmosolyban
Gyermekként feredni,
Bánatot elvetni
Édeset nevetni,
Gyermekmosolyban
Gyermekké lenni
Be szép.

Sárhelyi Erika: Már akkor is

mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is?

mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is?

mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is?

mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is?

már akkor is
nagyon
szerettelek.

Urbán László: Pici baba, ha születik

Nagy szerelem, hogyha lángol.
Anyuka lesz majd a lányból.
Fehér gólya száll a házra.

Világra jön kis babája.
Fürdő vizet, ha éri teste.
Anyja méhe jut eszébe.
Kézzel, lábbal, ha integet.
Így üdvözöl tégedet.

Apró szemei, ha ide-oda mozognak.
Keresi, kutatja az alakot.
Hangokat hall, de embert nem lát.
Hiányolja édesanyját.

Nagyon nagy még a kötődés.
Kell neki a törődés.
Ha megfürdeti, megszoptatja.
Puha pólya betakarja.

Apró keze kalimpál.
Aztán újra elszundikál.
Pici szája mosolyt formál.
Angyalokkal úgy szaladgál.
S ha a köldökzsinór leszárad.
Új emberkéje lesz ő e világnak.

Lelkes Miklós: Kisfiam szemében

Fiam szemében alma és éden
édes kerekség ég csuda szépen.

Fiam szemében cincogó vágyak
-csizmás egérkék- mind szalutálnak.

Fiam szemében kisördög ül meg
maszatos képe gyönyörű ünnep.

Fiam szemében jár kicsi róka
csillag-fogócska, csillag-bújócska.

Fiam szemében játszik a játék
játszik a szépség, holnap- .

Fiam szemében két kicsi kosnak
kobakja koccan – így okoskodnak!

Fiam szemében – madárhang szélben
nagy, kék szabadság szépül merészen.

A csaló hétköznap csak engem bánthat:
fiam szemében mindig vasárnap!

Gulyás Gábor: Baba

Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!

Inkább lennék anya…

Inkább lennék anya
Mint bármi a világon.
Gyermeket nevelni
Szebb, mint a legszebb álom.

Inkább csecsemőm
Ajkait érezzem mellemen,
Minthogy nyakam körül
Királynői nyakék legyen.

Inkább ne ragyogjon
Fejemen diadém,
Csak kicsinyem legyen
Mellettem békés alvóhelyén.

Inkább törlöm arcát
Gyönyörködöm nagy szemében,
Minthogy híres legyek,
S elborítson a sok érdem.

Wolfbetta: Nézd…

Nézd, mocorog,
szíve dobog,
édesen int,
újra, megint.

Két pici láb
fel-le, ha jár,
lágy ütemet
rúg odabent.

Angyal e lény,
fény, s a remény,
életem Ő,
cseppnyi jövő.

 

Dugász István: Minden nő

Minden nő az élet fája,
Mindegyiknek van egy álma.
Gyereket szül a világra,
Legyen, aki majd imádja.
Imádni kell a gyereket,
Ki továbbviszi a lelket.
Azt, amit a nő szeretne,
Járjon vele fellegekben.
Legyen kiért imádkozni,
Hogy megnőjön vágyakozni.
Minden nőnek ez az álma,
S legyen neki igaz párja.
A világ az csak így kerek,
Szülő legyen és sok gyerek.
Nő az élet mintaképe,
Írjuk azt most fel az égre.
Minden nő egy világszépe,
Valakinek életében.
Ott ragyog az ég tetején,
Ahol mindig szerelem ég.

Várlak

Nem látlak, de érzem minden mozdulatod,
Te adod az ütemünk, én meg a hangot.
Elveszek ebben a boldog, nyugodt percben,
Mikor két szív doboghat egyetlen testben.
S ha kihagyna szívem egy apró ütemet,
Érintésed betölti ezt a szünetet.

Elképzelem mosolyod, könnyeid is tán,
Mikor először hallom, szeretlek anyukám.
Mindezt lefesteném ezen az éjszakán,
És életed könyvébe beragasztanám.
Hadd legyen védőburkod az a szeretet,
Mit elmondani nem, csak érezni lehet.

Amíg megszokom lassan a gondolatot,
Mekkora ajándék, mit a sors rám hagyott,
Érzem, ahogy megnyugszol, tán elszenderedsz,
Mennyei békédben egyre csak növekedsz.
S mint zajra szomjazó üres, néma termek,
Úgy várlak, hogy végre törd már át a csendet!

Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba

Szunnyadj kisbaba,

őriz halk szoba,

Zsongó éjszaka,

csillagfény.

Nagy a menn

ablak

süt a hold éjszaka,

Letekint egymaga:

„Aludjál

Kisbaba!”

Hold jár egymaga,

rád hull fátyola,

álmodj, kisbaba,

tündérkém.

Varró Dániel: Kíváncsiskodó

Hát ki vagy, te embriócska?
Benti Lujza? Benti Jóska?
Mutasd, mid van, mert ez minket érdekelne némileg.

Bökdösésre, vizslatásra
forgolódó kisbabácska,
tárd fel titkod itt az undok ultrahangos néninek.

Elvagy jól a benti léttel?
Mit forgatsz fél centiméter
átmérőjű kis fejedben, ó, miféle turpisat?

Magzatocskám, csöppnyi kincsem,
hát mutasd, hogy van vagy nincsen!
Megmutatta! Megmutatta? Hol mutatja? Á! Nicsak.

Varró Dániel: Babavárogató

Beszélek hozzád, kisbabám,
most még csak így, hason keresztül,
háthogyha hallod is talán,
mint plusz kilót a kismamán
a mérleg érez, és berezdül.
Mint kinti napfényt áterszt tüll –
beszélek hozzád kisbabám.

Úgy ülsz te ott bent, kis parány,
mint nagy narancsban kis gerezd ül,
még nemed, neved is talány,
s talán bent mégis hallja ezt fül –
beszélek hozzád, kisbabám.

Szabó Attila: Csoda a pocakba

Egy élet kezdődik a méhben
S magától fejlődik szépen
Pici baba
A pocakba
Elámulok egészen

Kifejlődik a feje, teste
S minden belső szerve benne
Amilyen pici
Oly Óriási
Ahogy Isten megteremtette

Sokszor nem fogom fel,
Hogy egy apró ember
Pár hét múlva
Megmozdulva
Egyszer csak életre kel

Milyen lesz, ha kifejlődik?
Teste, lelke egybeérik
Eltelik csak
Kilenc hónap
E világra megérkezik

Hiába még nem látom
Létezését csodálom
Fiam, lányom?
Drágaságom!
Érkezését nagyon várom

Keller Ildikó: Kapaszkodj meg felhők szárnyán

Kapaszkodj meg felhők szárnyán, érkezz meg egy csodás nap hajnalán.

Simogatunk, dédelgetünk, szeretettel felnevelünk.

Te, aki a felhők mögül érkezel fénylő csillagunk leszel.

Álmainkban már velünk voltál, mint Esthajnal csillag, úgy ragyogtál.

Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem

Kicsi szívem kicsit ér,
mégis minden belefér,
belefér a nagyvilág
belefér a rügyes ág,
belefér a kerek ég,
sivatagban a tevék,
hajókkal az óceán,
labdával a kisleány,
erdő alján suta nyúl,
a farkas, ha lelapul,
kicsi szívem kicsit ér,
a fájás is belefér,
belefér a temető
búcsút intő keszkenő,
mély ránc a homlokomon
belefér, ha akarom.
Jaj, hogy is van, hogy te nem
kopogtatsz a szívemen?

Csinálok én ott helyet,
puha ágyat is vetek,
betakarlak felhővel,
elringatlak szellővel,
szegény szívem megdobban,
megcsókollak álmodban.
Kicsi szívem kicsit ér,
neked adom semmiért.

Steel: Az Anya, bennem

Fénytől zsong a pirkadat, elmerengem
az egyszer voltból mává lett sorsomat…
Gyermekem figyelem, és megremegem
a pillanatot, angyalok homloka

simul enyémhez, ahogy rám tekint,
s Isten veszi tenyerébe szívemet…
Fiam, ki fáradásból talpra segít,
Érte vajúdom mindig újjá hitemet,

és Anyák napján imákba rogy lelkem,
amiért szülőjévé tesz az Élet.
Mécsesgyúlások a sóhajok bennem,
előttem napkelte most Anyám képe,

kitől kaptam a szeretet májusát,
kivirágzott gondoskodásmagvakat,
s az asszonyi-én örökölt nyarát,
gyümölccsé érlelő emberi szavakat.

Köszönve csókolom emléke arcát,
magamba szívom szél-lehelt, lágy hangját…
Az Anya bennem a tiszta kéz, a barát,
tavaszi eső, mely mossa bánat sarát.

Az Anya bennem Általuk lett termőföld,
szembogaramban finom esti sugár,
érintésekben melegség, ringató csönd,
friss levegő a viharporok után…

Az Anya bennem gyökérzet és erő,
véremből lettnek fedél, tányérra étel,
bizalomszabadság, sarjadásra mező,
templom, hol köldökzsinórjaink összeérnek.

Steel: Érkezel

Érezlek, mint még senki mást, úgy közel,
szívem dobbanáshangjain mesélek
Neked, puszta létem bölcsőként ölel.
Teljessége vagy légzésem csendjének,
óvlak, és olyan becsben vigyázok Rád,
mint egy kislány vigyázza karácsonyát.
Elképzelnélek. De csak azt tudom, mit lát
a lélek bent: anya a gyönyörű kisfiát.
Gyönyörű vagy, gyönyörű leszel. Csodák
valósága Benned. Szeretetem társad,

és a világra kitáruló szobád,
hogy biztonsággal indulhasson lábad.
Lassan megérkezel. Igaz, nem tudom,
lehet-e érintésed és érintésem
ennyire átható a születéstúlon,
de azt tudom, csontjaimig, egészen,
sorsommá váltál. Mióta megfogantál,
részemmé lettél, egy vagy az élettel
nekem, bennem, és a közeli holnap már
mosolyog, hiszen vele hozzám érkezel.

Forrás: www.poet.hu

 

Megtekintés:(5810)