babakoszonto versek

Babaköszöntő versekOlvasási idő: 15 perc

Babaköszöntő versek

 

Simon Ágnes: Dalocska újszülött kisbabához

Bőröd bársony
bársony alabástrom
Körmöd gyöngyház
gyöngyházfényű álom

Hajad puha
puha fényű lágyság
Füled parány
parányi imádság

Ajkad málna
málnaszínű szirom
Orrod pisze
pisze-puszis cirom

Szemed gyémánt
gyémántos ragyogás
Benne világ
világnyi lobbanás

Léted fátyol
fátyolból szőtt varázs
Jövőd titok
titokzatos parázs

Szívem remeg
remegteti sóhaj
Légy a Remény!
reménységes óhaj

Légy virágunk
Tündöklő  violám,
Virágzó kertünk
Bimbónyi kisbabám!

Bernáth János: Amikor felsírtál

Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.

Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisbabát kapott.

Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.

Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.

Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.

Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.

Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.

Egyszerre lélegzett most anya és babája,
s érezte, élte már nem volt hiába!

Őri István: Baba vers

Piros arca gömbölyű
Az én Lelkem gyönyörű!

Gyémánt-szemek csodát várva
Mosolyognak a világra.

Két kis keze puha párna
Felém nyújtja támaszt várva.

Fürge lábon gyorsan szalad
Kis szobában messze halad.

Ha megszólal: Angyal-ének
Boldog vagyok, Érted élek!

Tóth Bálint: Egy kisfiú születése

A lucfenyőn rigó fütyült,
a hegyen pásztorcsillag ült,
s három nagy fülű csöpp szamár
hátán jött a három király.
A villamos szépen megállt,
a rendőr hármat szalutált,
néztük a furcsa menetet,
a kalauz is nevetett.
A buszról kucsmás, nagy subás,
fehér szakállú vén juhász
zökkent le, nyakában kos,
övében fényes rézfokos,
bojtárja báránykát hozott,
és senki nem csodálkozott:

– Induljunk – mondták -, emberek,
látni a boldog Kisdedet.
A küszöbön egy angyal ült.
– Még nem lehet! – szólt, s elrepült.
Fénylett helyette, míg visszaszállt,
kaput, ajtót szélesre tárt,
s mentünk, hogy végre lássuk Őt,
ki mindőnk örömére jött.
Testén fehérlő pólya volt,
jászol helyett csöpp ágya volt,
lehelte boci meg szamár,
– álltunk, mint ki csodára vár –
s hogy felmutatta Mária,
sírt, akár más emberfia.

Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek

Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen
De őt nem érti senkisem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

“Még emlékszem az első tétova mozdulatodra.
 Fáradtak voltunk mind a ketten,
mert megszülni és megszületni egyaránt nehéz.
 De te megengedted, hogy elszakadjak testedtől,
magadhoz öleltél, hogy érezzelek.
 Mohón kerestem az életerőt, melyet nekem tartogattál,
 hiszen már kilenc hónapon keresztül erre készülődtünk.
 Jó volt hallgatni szíved dobogását,
 jó volt a nagy munka után csendesen megpihenni ölelő karodban.
 Tudom, sokszor Te is fáradt voltál, néha majdnem feladtad,
 de az én létezésem erőt adott. Akkor is a legszebb
ha te nem így érezted, mert olyat adtál Nekem,
amit soha senkitől nem kaphattam volna.”

Kis Évi: Kisgyermek

Gondtalan, örömteli lélek dala száll,
kicsiny, öntudatlan teste élhetővé válik,
a létezést nem kérte – de örömben létezik –
a magzatként megfogant csoda.
Mindenki így kezdi élete körforgását,
átéli a születés eszményi pillanatát.

Bent az anyaméhben védelmezőn szendereg,
s várja a fényt a csatorna végéhez érve.
A nem várt csoda, pici lény apró szíve verdes,
felüvölt fájdalmában – megszületett.
Kezek taszító áramlata, könnyes szemek,
felemelő, ölelő szívek szeretete,
gondoskodó, aggódó nagyszülők tekintete.

Kísérnek rögös, hegyes utakon végig,
ellátva mindennel, mit lehet kérni.
Pokol bugyrai, s mennyország fénylik,
e kettősségből létrejövő fénylény.
Tehetetlenül felnéz a gyermek,
bezárt lelke sínylődik, de felnő.
Erős, önálló emberré válik,
odaadó, végtelen a lelke máig.

Bozó Éva: Luca-baba

Nem iparkodott.
Szüleinek ablakán, későn kopogtatott.
Végre megérkezett.
Már HÁROM HÓNAPOS.
Internet – telefon elé ül,
a BABA a MAMÁVAL!
Hogy a rokonok is örüljenek,
megtoldják Webkamerával.
LUCA nyugodt.
KIEGYENSÚLYOZOTT.
Figyelme tartóssága,
a korát meghazudtolja.
A percek múlnak.
Szopja ujjacskáját.
Az idő múltával, egyre több ujjával,
fújja trombitáját.
Hüvelyk,
mutató,
középső,
gyűrűs,
és a kisujja is előkerül.
Mikor az ökle eltűnik,
a telefon-kapcsolat megszűnik.
Elköszön a MAMA.
Szopni megy a BABA!

Szuhanics Albert: Bébivers

Megjöttem, itt vagyok, gyermeketek!
Nem kérek mást csak szeressetek!
Hozzátok mennyekből küldött az Úr,
Vágyatok tüze ejtett rabul…

Mosolygok rátok, boldogan én,
Hadd legyek nektek, jövő s remény!
Vigyázzatok rám, most óvjatok,
Amíg nem sírok, én jól vagyok!

De hogy ha hangom keserves lesz,
Legyen hamar, ki ölébe vesz!
Megnyugtat engem, reám nevet,
Éreznem kell, hogy engem szeret…

Édesanyám és édesapám,
Ó, milyen büszkén néztek le rám.
– Milyen tündéri kicsi baba!
Mondják, míg fekszem a kocsiba`.

Ringat az úton, kényelmes ám,
Sétálni megyünk, nap-nap után.
Gurul alattam a négy kerék.
Jó a friss levegőn, sétáljunk még!

Vigyázzatok reám, szeressetek,
Hadd legyek boldog, kicsi gyerek!
Látjátok, hogyan ragaszkodok?
Pedig még apró, s gyenge vagyok!

Rajtam nem múlik a boldog család,
Anya és Apa reám vigyáz.
Én is őrizem szeretetük,
Most már itt leszek mindig velük

Tamásfalvi Piroska: Keresztelőre

A mai napon a kereszténység hitét átadom,
A mai napon megérted, hogy a boldogság a legnagyobb vagyon.
Hiszen a neved a boldogság, mely örökké kísérjen,
A mai naptól megnyílhat a bizalmad a jó Isten hitében.
Hiszen a teremtő feladatot adott neked,
Hogyha nagy leszel, mindig nyitva tartsd a szemed.
Hogy meglásd milyen csodás élni,
És ha hiszel majd megtudod, hogy sosem szabad félni.
Cseperedj fel szépen, kereszténységben, láss csodát a világban,
Halld meg az igazságot édesanyád szavában.
A szüleid kik oltalmaznak és vigyázzák lépteid,
A jó Isten ki egyengeti utad, és megszépíti életed éveit.
Kívánok neked örömöt, és legyél jó kisgyerek,
És ne őrjítsd meg anyádat és apádat ha lehet.

Kállai Gyöngyi: Anya lettem

Megfeszül a test,
de vállalom,
Bár kimerített már
a fájdalom.
Csontjaim sajognak,
s érzem vérem
milyen meleg…
Utolsó erőmmel
életet adok neked.
Megszülettél!
Huszonegy év után
túl árnyakon,
túl fényeken,
egyszerre most nyert
értelmet életem.
Anya lettem!

babakoszonto-gratulacio-pelenkatortawebshop

Áprily Lajos: Fiamnak

Voltam alkonyba búgó tíbia.
Te légy jövendö gondolat-csatán
piros hajnalba búgó trombita.
Voltam romokra hulló permeteg.
Légy villámtól feszülö éjszakán
rontó, teremtö nyári fergeteg.
Voltam pennában sercegö erö.
Légy kohófényben sújtó kalapács,
idök üllöjén konduló verö.
Voltam lepattant húrú hegedü.
Légy boltozat-rendítö orgona,
echót riasztó, dörgö zengzetü.
Voltam haszontalan mühely-salak.
Te légy titkos szépségü, ritka kö,
miböl a müvész óriást farag.
Voltam tört palló szikkadó eren.
Légy zajló árban jég- s hullámtörö,
acélos élü és könyörtelen.
Voltam sötét, lomos hajófenék.
Te légy hajókosár árboctetön,
ahonnan tárul tenger-messzeség,
s amíg alant hullámcsapás üvölt,
szálljon belöled lélekrengetön
remények új igéje szerteszét: Föld!

“Kicsi rózsabimbó,
élted hajnalán
szunnyadozz csak párnád
hófehér haván.
Ringat jó anyácskád,
ezer gondja van rád,
féltő szívvel virraszt
sok-sok éjszakán. ”
Csanádi Imre

Tóth Bálint: Egy kisfiú születése

A lucfenyőn rigó fütyült,
a hegyen pásztorcsillag ült,
s három nagy fülű csöpp szamár
hátán jött a három király.
A villamos szépen megállt,
a rendőr hármat szalutált,
néztük a furcsa menetet,
a kalauz is nevetett.
A buszról kucsmás, nagy subás,
fehér szakállú vén juhász
zökkent le, nyakában kos,
övében fényes rézfokos,
bojtárja báránykát hozott,
és senki nem csodálkozott:

– Induljunk – mondták -, emberek,
látni a boldog Kisdedet.
A küszöbön egy angyal ült.
– Még nem lehet! – szólt, s elrepült.
Fénylett helyette, míg visszaszállt,
kaput, ajtót szélesre tárt,
s mentünk, hogy végre lássuk Őt,
ki mindőnk örömére jött.
Testén fehérlő pólya volt,
jászol helyett csöpp ágya volt,
lehelte boci meg szamár,
– álltunk, mint ki csodára vár –
s hogy felmutatta Mária,
sírt, akár más emberfia.

M. Ambrus Kinga: Egy újszülött vallomása

Amíg benned éltem,
Bölcsőm volt a tested,
Befelé figyelve
Kívánságom lested.

Mikor megszülettem,
Bár szemedet láttam,
Bevallom mostmár,
Kicsit visszavágytam.

Ám te megnyugtatón
Karjaidba vettél,
Felkínálva emlőd,
Csendben megetettél.

Lassan tisztult a kép,
Erősítve bennem
Keserédes érzést:
Íme, megszülettem.

Születtem embernek,
Eredendőn jónak,
Erre a világra
Földi halandónak.

Megjöttem, itt vagyok,
Éppen körülnézek,
Egy ismerős szempárt
Felismerni vélek.

Hívogató élmény
Érzem, hogy közeleg,
Segítsetek, kérlek,
Hadd menjek közelebb.

Egy halkszavú asszony
Meghallván a vágyam,
Apa mellkasára
Odafektet lágyan.

Hogy míg átöleli
Kicsiny hasonmását,
Boldogan hallgassam
Szíve dobogását.

Meleg tenyerével
Simogatja bőröm,
Ha elszenderednék,
Most ő lenne őröm.

Megpihen a test, és
Ünnepel a lélek,
Gondolatban anya
Festett ilyen képet.

Olyan jó így együtt
Feküdni az ágyban,
Mama pocakjában
Ilyen álmot láttam.

Békés biztonságban
Indul földi létem,
Hálásan köszönöm
Csendes születésem.

Juhász Gyula: Újszölött

Száz közt, százezer közt,
azon hirtelen,
akármi a próba,
megismertem volna:
ezt küldték nekem!

Itten vagy te otthon,
most s mindenkoron,
itt bontja ki minden
értékedet isten,
drága csomagom.

babakoszonto-gratulacio-a-babahoz-pelenkatortawebshop

Gyurkovics Tibor: Gyermekszületés

Azt mondta a zöldkabátos: 

Tudod, hogy születik a gyermek?
A nap süt át a fákon. A lombokon
keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk.
És aki szereti egymást, két ember, azokra süt.
Az asszony szemébe süt és az asszony szemében
születik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt.
Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty,
egy kis fény, embernyi fény.
És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik.
S amkor megvan, egy könny hullik ki az asszony
szeméből, egy könny, s ahogy lehullik, emberré válik.
Mire földre ér. Így születik a gyermek.

Aradvári Zsolt: Kisfiam

Nap sütötte lelkem,
mikor megtudtam híredet,
végtelen boldogság,
mi megtöltötte szívemet.

Várva a csodára,
mit születésnek hívnak,
eltűnik a napsütés,
s a fellegek sírnak.

Azt mondják, talán majd
angyalként érkezel,
s ezen a földön tán
sohasem vétkezel.

Hallom a szavakat,
de elhinni nem tudom,
csak az égre figyelek,
s szememet becsukom.

Szememet becsukom,
s Istenemet kérdem:
Büntetés ez talán?
Túl nagy bűnökbe léptem?

Ezernyi imám fog
fohászkodni érted,
mindvégig remélem,
majd ölelhetlek téged.

Géczi Szilvia: Gyermek

Nincs még egy ilyen apró teremtés,
aki feltétlenül bízik benned,
és minden felett csak tőled
függ élte, és akiért te
mindened oda-nekiadod.
Gyermek kedves, anya vagyok!

Dvihallyné Oszuskó Sarolta: Anyaság

Anya lettem, anya.
Értitek ezt, emberek?
A Földön több, ily csodás
Érzés nem lehet.

Elmondani nehéz
Mindazt, mit érzek én,
Egy új élet fogant
A méhem rejtekén.

Együtt dobban szívünk,
A lélegzetünk is egy,
Ez a csodás érzés
Az élettől egy kegy.

Nem minden nő érezheti,
Szíve fájhat nagyon,
Aki az anyaságtól
Megfosztva vagyon.

Tóth Beáta Mária: Te vagy nekem már minden

Elmúlt éjfél, s még mindig ébren vagyok
hozzádbújva lélegzeted hallgatom
Simogatlak, fogom a kezed
s hálát adok a sorsnak
hogy mellettem lehetsz.

Szeretlek – s ez hiába kopott szó
Nem is mutatja igazán
De nincs oly hasonló
ahhoz, mit jelentesz nekem
én életem, én szerelmem

Már majdnem alszom
de te mozdulsz, érzem
S én újra éber vagyok
hogy álmodat őrizzem.
Itt vagyok, ne félj! –
csak aludj nyugodtan
Én vigyázok rád
Vigyázom az éjjed
S vigyázom nappalod is
Mert te vagy nekem már minden
Édes kisbabám, kislányom, Kittim.

Steel: Istenből

I.

Rád nézek. Törékeny gyermeklényedben
mennyi erő, Fiam! Mily tiszta szemed,
akár harmatzsongás a hajnalfényben,
s ahogy arcomra simul Jézus-kezed,

úgy gyógyítasz fáradtságból mosolyba.
Ha pillanatra megvakít a világi
kosz, értem nyúlsz a túl mély felnőtt nyomorba,
s mint a fáklya, lényeget világít

nekem pőre, szép lélegzésed. Igen,
napról napra látom, egész belül érzem,
Téged magából szült Életté Isten.

II.

Figyellek… beszívom üde, mező-szép
illatod… oly aprónak tűnsz, Kislányom…
mégis, akár Mária-Madonna kép,

annyi gyönyörűség és szelídség vagy,
magadon hordozod szűzi arcukat.
Mellkasodban Krisztus-szívverés a hang,
angyalok fürdetik benne magukat,

miként Életet muzsikálsz a világra.
Igen, Te szeplőtelenségnek csendes
tekintete, az Atya, Fiú virága,
kit lélekhumuszából sarjasztott Isten.

Babaváró idézetekkel és babaváró buli szervezéssel kapcsolatos tippek és ötletek itt, a Babaköszöntő, babaváró Facebook csoportban. Természetesen ingyenes a csatlakozás. Csatlakozz Te is!

Források: levendulacska.blogspot.ro és poet.hu
Képek: babanet.hu

 

 

 

Megtekintés:(32679)