keresztseg-hagyomanya-keresztelo

Honnan ered a keresztség hagyománya?Olvasási idő: 5 perc

A keresztség több vallásban gyakorolt szertartás, mely víz általi rituális tisztálkodást jelent. A főként a kereszténységből ismert szertartás többnyire azt is jelenti, hogy aki a keresztséget felveszi, az az egyház tagjává válik.

Etimológia

Görög eredetije a βάπτειν vagy βαπτίζω, baptein vagy baptizein ige. Jelentése „bemártani vagy bemeríteni”, pontosabban körülírva „valamit teljesen víz alá meríteni úgy, hogy a víz összezáródjon felette.”
A latin nyelv a görögből vette át ezt a kifejezést, és alakította ki belőle a keresztség fogalmát, így lett latinul baptismus vagy baptisma.

A zsidó hitrendszerben és vallásgyakorlatban

A mai zsidó hitrendszerben és vallásgyakorlatban keresztségről nem beszélhetünk. Csak abból a szempontból említhető, hogy a keresztények az Újszövetség előképei közé sorolnak az Ószövetség egyes eseményeit. Továbbá a zsidó vallási élet rituális mosakodásokat írt elő, – a Tóra -, amik a papokat és a hívőket a vallási szertartásra alkalmassá tették. (Szám 19.2-20); MTörv 23,10-12).
A mosakodás a mindennapi életre is kiterjedt, emlékezetes, amikor Jézust a zsidók kérdőre vonják, hogy tanítványaival miért piszkos kézzel esznek.
Az esszénusoknál illetve a qumrániaknál voltak olyan fürdők, amelyek bűnbocsánattal összekötve lelki tisztulást hirdettek. A qumrániak minden nap keresztelkedtek, és minden hívő saját maga merült alá.

Előzmények az Ószövetségben

A víz általi megtisztulás jelképét megtalálhatjuk az özönvíz erkölcsi értelmezésében, valamint ide sorolható a csoda, a Vörös tenger szétnyílása és összezárulása, amely a megtisztulással rokonértelmű megszabadulás jelképét hozta a zsidó népre. (1Kor 10.1-2).

A próféták a víz kiáradásáról prófétáltak, mely a bűnöktől megtisztít, (Zak 13.1) ami eszkatológikus megtisztulást hozott Isten Lelkének kiáradásával (Ez 36.24-28 és Zsolt 51.9. 12. 13.).

Keresztség az Újszövetségben

“Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor enged néki. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijőve a vízből; és íme az egek megnyilatkoznak néki, és ő látja az Istennek Lelkét alájönni mint egy galambot és ő reá szállani. És íme egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.”
Máté evangéliuma 3. 13-17

Keresztelő Szent János keresztsége beavatás volt, egy ajánlat a messiási várakozásra, aki majd Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni (Mt. 3.11). A messiás országát készíti elő, melyben a lelkület megváltoztatását akarja – a bűn “lemosásán” túl. Jézus is megkeresztelkedik nála.
A bűn közé akarja sorolni magát, mert magára veszi a világ bűneit (Jn. 1,29. 36.)

Keresztelő János a kereszténység fontos, szimbolikus alakja.
Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,15)

Miért volt fontos megkeresztelkedni?

A hagyományok szerint nemhogy fontos, de sürgős is volt a keresztelő. Egyrészt, hogy megrövidítsék azon időszakot, amikor a gyermeket leginkább fenyegetik a mágikus ártalmak, másrészt nagy szerencsétlenségnek tartották, ha a keresztség felvétele nélkül hal meg a csecsemő. Ha ez történt, úgy tartották, nem lesz belőle angyalka, és nem kerülhet a mennyországba, hanem a tisztítótűzbe.

Régi leírások szerint a kereszteletlen csecsemő sírja körül hétévenként éjfélkor gyermeksírást véltek hallani, ritkábban fellángoló tüzet láttak. Mindez addig ismétlődött, amíg egy arra járó el nem mondta a keresztelési szövegformulát, kibővítve olyanformán, hogy “ha gyerek vagy, legyél Ádám, ha leány vagy, legyél Éva”. Szokás volt az is, hogy az illető valamilyen (lehetőleg fehér színű) ruhadarabját a hang irányába dobta.
Túlvilági nyugalma érdekében, ha félő volt, hogy az újszülött nem marad életben, mindjárt szaladtak vele a paphoz, vagy végszükségben a bába megkeresztelte (ezt nevezték bábakeresztségnek vagy szárazkeresztelőnek.)

A keresztelés említése a Bibliában

Máté evangéliuma 3,13-17; Máté evangéliuma 28,19 ; Pál levele a Kolosséiakhoz 2,11-12; János evangéliuma 15,10;14; Apostolok Cselekedetei 2,41; Apostolok Cselekedetei 22,16;

Pál levele a Galatákhoz 3,27 ; Pál első levele a Korinthusiakhoz 12,13; Apostolok Cselekedetei 10,47-48; Apostolok Cselekedetei 16,33-34; Apostolok Cselekedetei 8,36-38; Máté evangéliuma 28,19;

János evangéliuma 3,22-23;26; János evangéliuma 4,1-3; Apostolok Cselekedetei 2,38; Apostolok Cselekedetei 8,12; Pál levele a Rómaiakhoz 6,11; Pál levele a Rómaiakhoz 6,3-5; Márk evangéliuma 16,16;

Zsidókhoz írt levél 11,1-2

Forrás: Wikipédia

Megtekintés:(352)