roma keresztelo hagyomanyok es babonak

Mit rejt a buba batyuja? – roma népszokások, babonákOlvasási idő: 5 perc

Miért kell az udvarról naplemente előtt beszedni a kimosott babaruhákat? Mikor ízlel először az újszülött pálinkát? Ki nem lehet jelen a szülésnél? A válaszok itt olvashatóak! Összegyűjtöttünk néhány cigány babonát a szülés körül.

Babaköszöntő hagyományok a nagyvilágból címmel foglalkoztunk már blogunkban azzal, hogy egyes kultúrákban milyen szokások élnek a gyermekáldást követően, most pedig szeretnénk egy olyan kisebbség hiedelemvilágát megvizsgálni a gyermek születésével kapcsolatban, akiknél még élnek például az olyan hagyományok, mint az otthonszülés vagy az, hogy a vajúdásnál csakis nők lehetnek jelen.  

Otthonszülés

Az otthoni vagy kórházi szülés kérdése szinte senkit sem hagy érintetlenül, mindenkinek megvannak róla a pro és kontra véleményei. Egy biztos: a kórházi rendszer kiépítése előtt, az asszonyok otthon szültek és ez volt a világ rendje. Ma már szülés előtt több kilométereket is képesek utazni a leendő szülők, csak azért, hogy a számukra legmegfelelőbb környezetben, a legjobb kórházban, a legjobb orvosnál szüljenek.

Volt idő, mikor még nem kórházban, hanem otthon születtek a gyerekek és bába segítette őket a világra. Amíg a vajúdás zajlott, nem léphettek férfiak a szobába, csak a női családtagok és a bába lehetett jelen. A bába a szülést segítő, a gyermekágyas asszonyt és újszülöttét ápoló nőt jelenti, napjainkban a kórházi szülésznőt.

Mi az a buba batyuja?

Hat héten keresztül a gyermekágyas anya nem léphetett ki a házból kendő nélkül, mert a roma hagyományok szerint tisztátalanok lettek volna. Amikor megszületett a kisbaba, a család női tagjai egy batyut készítettek számára, amelyben só, fokhagyma és kis kenyérdarabkák voltak. A babona szerint ezzel tartották távol a rossz, rontó szellemeket a kisdedtől. Ennek a batyunak minden körülmény között a baba mellett kellett lennie. 

A rossz szellemek ellen

A kimosott gyermekruhát, naplemente előtt mindig be kellett szedni az udvarról, mert rossz szellemek telepedtek volna rá.

Fürdetéskor a teknő négy sarkába hat héten keresztül hamut tettek. A gyerek fürdetése után először az apa lábat mosott ebben a vízben, ezzel biztosítva, hogy az apa erejét megkapja majd a gyerek is. A teknő négy sarkából összeszedett hamut a fürdető vízbe szórták, majd ezt a vizet megszűrték egy pelenkán keresztül. Ebből lehetett megállapítani azt, hogy hány állat szőre jött ki a gyermek testéből.

De hogy kerül állatszőr a gyerekbe?
Úgy, hogy ameddig az anya állapotos volt megrúgott vagy átlépett egy állatot… 

Roma keresztelő hagyományok

A gyerekágyas asszony hat hétig nem mehetett a kútra, mert ezzel a víz minőségét megrontotta volna. Az újszülöttet mindenképp meg kellett keresztelni hat héten belül. 

Egyes családokban még ma is él a hagyománya annak, hogy a keresztanya veszi meg a baba számára a keresztelőruhát, lány esetében pedig a fülbevalót is. A keresztelő napján a keresztanya emelte föl a gyereket a helyéről, közben a gyermek helyére pénzt csúsztatott, hogy a gyermeket élete végéig gazdagság kísérje.

A templomban egész idő alatt a keresztanya tartja a babát, de mindkét keresztszülő válaszol a pap kérdéseire, teszi fogadalmát (katolikus szertartás szerint). Haza felé az első kocsmánál még ma is megállnak, általában pálinkát rendelnek, és a keresztanya ujját éppen csak belemártva az italba, végighúzza a baba száján.  Hazaérve a keresztanya leteszi a gyermeket ugyanoda, ahonnan felvette, és a család étellel, itallal, tánccal ünnepli meg a család gyermekáldását. 

És még néhány cigány babona…

Amíg szopott a pici az anya mindenhova magával vitte.

A gyerekek sok esetben 3-4 éves korukig is szoptak, igaz, hogy ekkor már csak reggel és este, hiszen a tejre kisebb testvérüknek nagyobb szüksége volt. Keresztelőig nem látogathatta az újszülöttet rossz életű nő. Terhes asszony is csak úgy nézhette meg, ha a látogatás után ott hagyott valamit például egy cérnaszálat a ruhájából vagy egy csatot. Az anya csak akkor aludhatott el, ha gyermekét a bal kezében tartotta, mert ellenkező esetben – a babona szerint – kicserélték volna a boszorkányok. Az ördög ellen való védekezés volt az is, hogy a csecsemő párnája alá ollót vagy kést tettek. Ha a csöppség foggal született, akkor táltos volt, ezért ki kellett húzni a fogat és egy rongyba kellett csavarni.

A csecsemőket régen fateknőbe ringatták, ám nem volt szabad átlépni őket, mert akkor nem nőnek meg. Ha a gyermek sírását nem tudták megállítani, akkor – úgy hitték – szemmel verték. A rontás ellen ólmot kellet felolvasztani és a csecsemő ruhájára cseppenteni, akkor megszűnt a rontás.

Megtekintés:(5634)